5. rész: SM Entertainment part 2.

 

 

 

 

A meghallgatáson szerencsémre nagy sikert arattam és így felvettek. Büszke voltam magamra, hogy valamit el tudtam érni saját akaratomból és erőmből. Büszkén felemelt fejjel sétáltam végig az SM folyosóján. Dúdoltam és néha-néha meg is pördültem saját tengelyem körül. Nagyon boldog voltam és mikor arra a szakaszra értem ahol a tánctermek vannak a szívem a torkomba dobogott. Hát még akkor mikor az egyik ajtó mögül Chanyeol hangját hallottam meg. Benyitottam, de fogalmam se volt, hogy miért teszek ilyet. Ott volt az exo bű körében. Olyan volt velük, mint, velem annak idején. Ezek szerint mi tényleg csak testvérként illünk össze. De nem érdekel. Tudom, hogy mi még leszünk együtt akár mit mondjon. Harcolni fogok a szerelméért. Kell, ő nekem hiába van valakije. Igen van valakije. Elszomorodtam erre a gondolatra. Van egy lány, aki szintén csak neki él. Nem állhatok közéjük. Most már tény, hogy el kell felejtenem Chany-t. Nagy nehezen vett észre és sajnáltam, mert olyan jó volt nézni, ahogy ott bohóckodnak. Olyan boldognak és fáradtnak tűnt. Mikor meglátott a szemei kikerekedtek majd félve körül nézett és elindult felém. Át akartam ölelni, de nem engedte. Már is így megváltozott volna? Ennyire szégyellne, hogy még a csapat előtt se engedi meg, hogy átöleljem? Megfogta a karom és ki akart vinni a teremből szó nélkül de Kris nem hagyta.
• Na Chany ki ez a lány? Nem mutatod be nekünk? - közeledett felénk miközben alaposan végig mért.
• Ő Yumi. Mostoha tesóm, akiről fogalmam sincs, hogy- hogy kerül ide. - fordult felém mondatának utolsó felénél. Haragudott rám ezt vettem ki a tekintetéből. Mintha útba lennék számára. Már nem az a régi Chanyeol. Ő már más. Fogva tartja őt ez az egész illuzionista világ, amiben él. Nem mutatkozhat már akárkivel hisz ő már híres ember. Figyelnie kell arra, hogy mit tesz, és mit mond. Kár érte. Sajnálom. Őt soha se érdekelte, hogy az emberek mit gondolnak róla.

• Én is itt vagyok gyakornok.  - mondtam büszkén kihúzva magam. Reméltem, hogy büszke lesz rám, de nem úgy látszott.
• Mi van? - hitetlenkedett. Látszott rajta, hogy őrültnek nézz. Nem hitte el nekem.
• Ma vettek fel. Épp az előbb. Nem is örülsz? - át akartam ölelni, de megint nem engedte.
• De csak nehéz fel fogni. - mondta miközben tolt el magától. Megváltozott most már tény.
• Na ha itt dolgozol te is, akkor kutya kötelességem megismerni téged. - jött felém Tao. Majd elkapta a kezem és megpuszilta a kézfejem. - Yumi? Jól hallottam? - mondta olyan sexin amilyen sexin csak tudta mondani.
• Igen. - nagyon zavarban voltam, ami nem is olyan nagy csoda. Tao egy szempillanat alatt a szívembe zárta magát. Mármint, na, nem úgy, mint Chanyeol de ő valamiért megfogott. A szemei, a szája az arca. Kissé zavarban voltam tőle, de ki nem lett volna.
• Örvendek. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy ilyen széplánnyal megismerkedhetek. - Chany megforgatta a szemeit majd megragadott bocsánatot kérve a többiektől, ki vitt a folyósóra.
• Tényleg felvettek? - nézett le rám ismételten hitetlenül.
• Igen és holnap kezdhetek. - mondtam boldogan. 
• Gratula. Nem hittem volna, hogy te is itt fogsz dolgozni. De, hogy jött ez az ötlet?
• Úgy, hogy hiányzik a bátyuskám.
• Mi? Én miattam? - megint ugyan az a fény éget a szemébe, mint mielőtt bejött volna az SM-be. Visszakaptam egy pillanatra.
• Igen. Nagyon hiányzol. Hiába ígérted meg nekem, hogy jössz. Nem jöttél így hát, ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Nem akartam több Chany nélküli napot meg hát táncolni is szeretek. Nem veszítek vele sokat. - rántottam meg a vállam mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
• Remélem nem fog bajod esni bolond Baby. - ölelt magához. Megpuszilta a fejem tetejét. - Legyél, jó kislány kérlek. - megint, megint, megint. Csak még egyszer újra. Könyörgöm. Hadd legyek a karjaidba. Kérlek.
• Az leszek, megígérem.
• Hidd el ez a világ nem olyan, mint amilyenre ti számítotok. - vált komor hangnembe.
• Tudom, hogy nagyon keményen kell dolgozni. - mondtam, mint egy dedós, de ő a szavaimba vágott.
• Én nem arra gondolok. Vannak olyan dolgok, amiket a rajongók se tudnak és mi se. Mi is csak akkor tudjuk meg mikor már késő. Féltelek ennyi az egész, de én itt vagyok neked. - tudom jól vagy is sejtettem. Tudom, hogy mennek, a dolgok azért annyira hülye nem vagyok. Nem akarom ezt hallgatni tovább. Neki is örülnie kéne velem. De ő nem boldog.
• Mennem kell, mert biztos izgulnak már otthon miattam. Holnap találkozzunk rendben? - tereltem a témát majd elindultam.
• Rendben. Legyél jó és üdvözlök mindenkit. - kiabált utánam.
• Te is legyél jó. Szia.