A szívem egyre gyorsabban dobogott. Arcom lángokba égett,
testem pedig remegett érintésért. Nem érintett meg. Kedvtelenül lépdelt hozzám
miközben a padló lábai alatt keservesen sírt. Nem méltatott tekintetével inkább
előre nézett bambán. Egy perc alatt elrontott mindent. A jó kedv mi reggel
körbe vett készülődés közben pár másodperc alatt teljesen szertefoszlott,
eltűnt, ellopták azok a sötét, szomorú gondolatok mik most a fejembe járnak.
Már nem olyan, mint régen volt. Már nincs benne semmi ártatlanság csak komor
jéghideg szív van, már testében mellyel másokat tesz tönkre. Nem szeret már s
talán eddig se szeretet csak játszott naiv érzelmeimmel én, pedig mint kóbor
kiskutya ki azt hiszi gazdira talált be dőltem neki. Oda ért hozzám majd
leguggolt elém.
- Tudom, mire készülsz Yumi. - suttogta. - Kérlek, hagyj fel
mindennel. Könyörgöm neked. Ez nem a te világod.
- Chany nem vagyok már gyerek. Ha melletted akarok lenni,
akkor melletted leszek. Amúgy is híres szeretnék lenni. - felálltam és
elkezdtem bemelegíteni a próbához. Megragadta a karom és maga felé fordított.
- Ha valami bajod fog esni anyuék nagyon szomorúak fognak
lenni. Ezt nem akarod ugye?
- Chany hagyj már békén. Hadd tegyem azt, amit akarok.
- Miért vagy ilyen makacs? Nem lehetsz ennyire szerelmes
belém. Ennyire nem. Túlzásba viszed. - lehajtottam a fejem. Tudom jól, hogy
igaza van. Túlzásba viszem. De hát szeretem, és nem arról szól a szerelem, hogy
akit szeretsz azért bármit megteszel? Feláldoztam mindent csak azért, hogy vele
legyek és, hogy nap, mint nap lássam, kerüljön ez bármibe. Inkább szenvedek,
minthogy ne lássam. Inkább tönkre teszem az egész életem csak hadd lássam
mosolyogni. Nem akarok többet nélküle lenni. Nem akarom elfelejteni, hogy
milyen a hangja az illata. Nem bírnám ki nélküle az életem hátralévő éveit.
Kell ő nekem.
- Chany sajnálom. - mondtam szomorúan. - Az érzéseim nem
fognak megváltozni. Nem tehetek róla. Fontos ember vagy az életembe. Nagyon is.
Ha te nem lennél, akkor én velem mi lenne? Nem akarom azt, hogy te itt legyél
egyedül én pedig otthon. Aggódtam érted és nagyon hiányoztál. Ha te nem is
szeretsz, engem kérlek, szépen enged meg, hogy legalább én szeresselek téged
úgy, ahogy én, akarlak. Te tettél ilyenné nem emlékszel? Mikor kicsik voltunk
azt mondtad, hogy bármerre mész menjek utánad, mert nem akarsz elengedni. Nem
akarod, hogy bármi bajom legyen. A közeledbe akarsz tudni, hogy vigyázhass rám.
Itt vagyok Chany most pedig képes lennél elzavarni? Szeretlek téged és ezért
most én, kérlek meg arra, hogy enged meg nekem ezt a kis örömöt, hogy
láthatlak. - nem szólt semmit. Nem hatotta meg a beszédem. Megfordult szótlanul
még egy kést bele szúrva szívembe. Megalázott ezzel a tettével. Lépteit
megsürgette majd becsapta maga mögött az ajtót úgy, hogy az egész terem
zengett. Összeestem és keservesen kezdtem el zokogni. Könnyeim záporként
hullottak kezeimre én pedig nem törődve azzal, hogy esetleg valaki megláthat
kiadtam minden bánatom.
Pár nap telt el azóta, hogy Chanyeolal viharosan váltunk el.
A napjaim egyhangúak és szürkék. Az életre képtelen vagyok, de hát ez nem is
csoda hisz Chany egy eléggé mély sebet hagyott szívembe. Öregnek érzem magam.
Az is vagyok. Úgy nézzek ki, úgy kellek fel és úgy mozgok. Elmegyek gyakorolni
majd haza, megyek és egyenesen az ágyamba vettem magam és addig sírok, míg el
nem alszok. Az asszonyság nem érti viselkedésem és nem érti, miért nem akarok
Chanyról beszélni. Yoora sejti. Yoora mint midig a vesztem akarja, mert félti a
helyét a családban. Tőlem nem kéne. Nem akarok így élni tovább.
Bánatosan szeltem az SM folyosóit léptem pedig
visszhangoztak a padlón. Olyan voltam, mint egy gaz bűnöző ki bánja bűnét, de
senki nem hiszi el neki. Már megbántam, hogy belé szerettem. Azt hittem ez a
szerelem áldás lesz, de átok lett. Ellenem fordult az álmom, hogy én és Chany
szeretni fogjuk egymást.
Bele temetkezve gondolataimba mentem végig a folyosón nem
nézve magam elé. Hirtelen bele ütköztem valakibe és kicsin múlott, hogy nem
buktam fel. Tao megragadta a kezem és megfogott.
- Kö-kö-köszönöm. - mondtam dadogva ő pedig csak egy
mosollyal válaszolt.
- Nagyon el vagy bambulva biztos sok dolgod van vagy…
szerelmi bánatod van. Na, melyik a kettő közül? - nézett rám édes mosollyal én
pedig nem tudtam mit válaszoljak rá. Nem ő lesz az a személy, akinek elmondom a
titkaim. Megsimogatta a kezem és meggyőzően mosolygott rám. Szemeit kezdtem el fürkészni,
amiben valami furcsa fény csillogott.
- Nincs semmi szerelem. - mondtam kissé durván. Kivettem a
kezem a kezéből majd elindultam a terem felé. De ő jött utánam.
- Na, az akkor remek. - kérdően néztem rá. - Így legalább el
tudsz velem jönni, randizni.
- Csak is. Figyu sajnálom, de nagyon sok a dolgom.
- Na, pont ezért kell öt perc pihenő. Este érted megyek
nyolcra. - meg se várta a válaszom, hanem elviharzott. Csak pislogni tudtam és
alig akartam elhinni, hogy elhívott engem anélkül, hogy meg hallgatta volna, mit
felelek rá. Arcom lángokban éget és megmozdulni se tudtam. Ott helyben el
tudtam volna süllyedni a föld alá. Vettem egy nagy levegőt, megrántottam a
vállam. Mi bajom lehetne belőle? Gondolom, csak egy filmet nézzünk meg és ennyi
ez pedig elég lesz ahhoz, hogy eltereljem a gondolataim Chany felől. Összeszedtem
magam majd indultam próbálni.
Elérkezett a nyolc óra én pedig felöltözve ültem a szobámba.
Izgatott voltam és fogalmam sem volt, hogy miért. Tao nem akar tőlem semmit
csak barátkozni. Meséltem magamnak és titkon reménykedtem is benne. Az
asszonyság bejött hozzám mosolyogva majd körbe nézett már megint, hogy mennyire
vagyok csinos és, hogy kell e rajtam valamit igazítani.
- Ez lesz az első randid. - mondta izgatottan majd elkezdett
szipogni.
- A-a-asszonyom??? - kérdeztem kíváncsian.
- Olyan hamar felnőttök. - sírt majd átölelt. Nem volt ebben
a jelenetben számomra semmi megható inkább olyan volt, mint egy elrontott
komédia. Csak álltam ott miközben ő ölelgetett és a fülembe szipogott. Csodáért
imádkoztam és reménykedtem, hogy Tao minél hamarabb ide ér. Elvált tőlem majd
megtörölte a szemét. - Ne is törődj, velem én csak egy vénasszony vagyok. -
mosolygott. - Remélem az esküvőtöket megélem még.
- Hogy mi??? - majdnem megfulladtam. - Nem, nem Tao meg én
csak barátok vagyunk. - megint elkezdett bőgni. - De hát még túl fiatal vagyok
hozzá.
- Tudom, de sajnos olyan gyorsan felnőttök és olyan későn
érik, be a feje lágyatok én pedig már olyan öreg vagyok. - mondta bőgve.
Istenem segíts meg. Átöleltem ő pedig megnyugodott.
- Ez csak egy össze jövetel. Megígérem az asszonyságnak,
hogy hamar találok valakit. - csillogó szemekkel nézett rám majd megfogta a
kezem és levezetett a nappaliba. Csinált rólam pár képet majd mikor megérkezett
Tao róla is. Égő volt…



wáááááááááá... remélem hamar lesz folytatás O.O
VálaszTörlésMegpróbálom minél hamarabb hozni :D
Törlés