6.rész: Tao

A szívem egyre gyorsabban dobogott. Arcom lángokba égett, testem pedig remegett érintésért. Nem érintett meg. Kedvtelenül lépdelt hozzám miközben a padló lábai alatt keservesen sírt. Nem méltatott tekintetével inkább előre nézett bambán. Egy perc alatt elrontott mindent. A jó kedv mi reggel körbe vett készülődés közben pár másodperc alatt teljesen szertefoszlott, eltűnt, ellopták azok a sötét, szomorú gondolatok mik most a fejembe járnak. Már nem olyan, mint régen volt. Már nincs benne semmi ártatlanság csak komor jéghideg szív van, már testében mellyel másokat tesz tönkre. Nem szeret már s talán eddig se szeretet csak játszott naiv érzelmeimmel én, pedig mint kóbor kiskutya ki azt hiszi gazdira talált be dőltem neki. Oda ért hozzám majd leguggolt elém.

- Tudom, mire készülsz Yumi. - suttogta. - Kérlek, hagyj fel mindennel. Könyörgöm neked. Ez nem a te világod.

- Chany nem vagyok már gyerek. Ha melletted akarok lenni, akkor melletted leszek. Amúgy is híres szeretnék lenni. - felálltam és elkezdtem bemelegíteni a próbához. Megragadta a karom és maga felé fordított.

- Ha valami bajod fog esni anyuék nagyon szomorúak fognak lenni. Ezt nem akarod ugye?

- Chany hagyj már békén. Hadd tegyem azt, amit akarok.

- Miért vagy ilyen makacs? Nem lehetsz ennyire szerelmes belém. Ennyire nem. Túlzásba viszed. - lehajtottam a fejem. Tudom jól, hogy igaza van. Túlzásba viszem. De hát szeretem, és nem arról szól a szerelem, hogy akit szeretsz azért bármit megteszel? Feláldoztam mindent csak azért, hogy vele legyek és, hogy nap, mint nap lássam, kerüljön ez bármibe. Inkább szenvedek, minthogy ne lássam. Inkább tönkre teszem az egész életem csak hadd lássam mosolyogni. Nem akarok többet nélküle lenni. Nem akarom elfelejteni, hogy milyen a hangja az illata. Nem bírnám ki nélküle az életem hátralévő éveit. Kell ő nekem.

- Chany sajnálom. - mondtam szomorúan. - Az érzéseim nem fognak megváltozni. Nem tehetek róla. Fontos ember vagy az életembe. Nagyon is. Ha te nem lennél, akkor én velem mi lenne? Nem akarom azt, hogy te itt legyél egyedül én pedig otthon. Aggódtam érted és nagyon hiányoztál. Ha te nem is szeretsz, engem kérlek, szépen enged meg, hogy legalább én szeresselek téged úgy, ahogy én, akarlak. Te tettél ilyenné nem emlékszel? Mikor kicsik voltunk azt mondtad, hogy bármerre mész menjek utánad, mert nem akarsz elengedni. Nem akarod, hogy bármi bajom legyen. A közeledbe akarsz tudni, hogy vigyázhass rám. Itt vagyok Chany most pedig képes lennél elzavarni? Szeretlek téged és ezért most én, kérlek meg arra, hogy enged meg nekem ezt a kis örömöt, hogy láthatlak. - nem szólt semmit. Nem hatotta meg a beszédem. Megfordult szótlanul még egy kést bele szúrva szívembe. Megalázott ezzel a tettével. Lépteit megsürgette majd becsapta maga mögött az ajtót úgy, hogy az egész terem zengett. Összeestem és keservesen kezdtem el zokogni. Könnyeim záporként hullottak kezeimre én pedig nem törődve azzal, hogy esetleg valaki megláthat kiadtam minden bánatom.

Pár nap telt el azóta, hogy Chanyeolal viharosan váltunk el. A napjaim egyhangúak és szürkék. Az életre képtelen vagyok, de hát ez nem is csoda hisz Chany egy eléggé mély sebet hagyott szívembe. Öregnek érzem magam. Az is vagyok. Úgy nézzek ki, úgy kellek fel és úgy mozgok. Elmegyek gyakorolni majd haza, megyek és egyenesen az ágyamba vettem magam és addig sírok, míg el nem alszok. Az asszonyság nem érti viselkedésem és nem érti, miért nem akarok Chanyról beszélni. Yoora sejti. Yoora mint midig a vesztem akarja, mert félti a helyét a családban. Tőlem nem kéne. Nem akarok így élni tovább.

Bánatosan szeltem az SM folyosóit léptem pedig visszhangoztak a padlón. Olyan voltam, mint egy gaz bűnöző ki bánja bűnét, de senki nem hiszi el neki. Már megbántam, hogy belé szerettem. Azt hittem ez a szerelem áldás lesz, de átok lett. Ellenem fordult az álmom, hogy én és Chany szeretni fogjuk egymást.

Bele temetkezve gondolataimba mentem végig a folyosón nem nézve magam elé. Hirtelen bele ütköztem valakibe és kicsin múlott, hogy nem buktam fel. Tao megragadta a kezem és megfogott.

- Kö-kö-köszönöm. - mondtam dadogva ő pedig csak egy mosollyal válaszolt.

- Nagyon el vagy bambulva biztos sok dolgod van vagy… szerelmi bánatod van. Na, melyik a kettő közül? - nézett rám édes mosollyal én pedig nem tudtam mit válaszoljak rá. Nem ő lesz az a személy, akinek elmondom a titkaim. Megsimogatta a kezem és meggyőzően mosolygott rám. Szemeit kezdtem el fürkészni, amiben valami furcsa fény csillogott.

- Nincs semmi szerelem. - mondtam kissé durván. Kivettem a kezem a kezéből majd elindultam a terem felé. De ő jött utánam.

- Na, az akkor remek. - kérdően néztem rá. - Így legalább el tudsz velem jönni, randizni.

- Csak is. Figyu sajnálom, de nagyon sok a dolgom.

- Na, pont ezért kell öt perc pihenő. Este érted megyek nyolcra. - meg se várta a válaszom, hanem elviharzott. Csak pislogni tudtam és alig akartam elhinni, hogy elhívott engem anélkül, hogy meg hallgatta volna, mit felelek rá. Arcom lángokban éget és megmozdulni se tudtam. Ott helyben el tudtam volna süllyedni a föld alá. Vettem egy nagy levegőt, megrántottam a vállam. Mi bajom lehetne belőle? Gondolom, csak egy filmet nézzünk meg és ennyi ez pedig elég lesz ahhoz, hogy eltereljem a gondolataim Chany felől. Összeszedtem magam majd indultam próbálni.

Elérkezett a nyolc óra én pedig felöltözve ültem a szobámba. Izgatott voltam és fogalmam sem volt, hogy miért. Tao nem akar tőlem semmit csak barátkozni. Meséltem magamnak és titkon reménykedtem is benne. Az asszonyság bejött hozzám mosolyogva majd körbe nézett már megint, hogy mennyire vagyok csinos és, hogy kell e rajtam valamit igazítani.

- Ez lesz az első randid. - mondta izgatottan majd elkezdett szipogni.

- A-a-asszonyom??? - kérdeztem kíváncsian.

- Olyan hamar felnőttök. - sírt majd átölelt. Nem volt ebben a jelenetben számomra semmi megható inkább olyan volt, mint egy elrontott komédia. Csak álltam ott miközben ő ölelgetett és a fülembe szipogott. Csodáért imádkoztam és reménykedtem, hogy Tao minél hamarabb ide ér. Elvált tőlem majd megtörölte a szemét. - Ne is törődj, velem én csak egy vénasszony vagyok. - mosolygott. - Remélem az esküvőtöket megélem még.

- Hogy mi??? - majdnem megfulladtam. - Nem, nem Tao meg én csak barátok vagyunk. - megint elkezdett bőgni. - De hát még túl fiatal vagyok hozzá.

- Tudom, de sajnos olyan gyorsan felnőttök és olyan későn érik, be a feje lágyatok én pedig már olyan öreg vagyok. - mondta bőgve. Istenem segíts meg. Átöleltem ő pedig megnyugodott.

- Ez csak egy össze jövetel. Megígérem az asszonyságnak, hogy hamar találok valakit. - csillogó szemekkel nézett rám majd megfogta a kezem és levezetett a nappaliba. Csinált rólam pár képet majd mikor megérkezett Tao róla is. Égő volt…