9.rész: Egy új végzet

Egy új ember nézett akkor rám. Chanyeol szülei lefagytak, Yoora szigorúan nézett rám. Már nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet volt őt választanom. Mindenki olyan rideg lett pár percre. Tao mosolygott. Szemei csillogtak, ajka pedig mosolyra húzódott. Magához ölelt szorosan. Eleinte nem tudtam mit tegyek, de a végén én is viszonoztam. Boldognak kéne lennem, pillangókat kéne éreznem a gyomromba, de ezek a várt érzések elmaradtak. Most már tuti, hogy rosszul döntöttem.

- Köszönöm. - suttogta a fülembe. - Vigyázni fogok rád. Nem foglak elengedni. Boldog leszel mellettem, mert mindent meg fogok adni, amire csak vágysz. - Chanyra vágyom. Ő rá tudok most is csak gondolni. Hogy lehetem ekkora idióta, hogy igent mondtam neki? El kellett volna futnom. Menekülnöm kellett volna az érzéseim elől nem pedig kiszolgáltatni neki magam. El kellett volna rejtőzködnöm, öreg vén napjaimig aztán kellett volna rejtekhelyemről elő bújnom. - Valami baj van? - kérdezte tőlem jóságosan.

- Nem nincs semmi. - hazudtam.

- Akkor? Olyan mintha boldogtalan lennél. Fáradt vagy? Vagy valami baj van?

- Nem, nem nincs semmi. - lehajtottam a fejjem. Ha tudnád, mi bajom van. Nem akarom, hogy szomorú legyen miattam. Nem akarom most már nem. Elhamarkodottan döntöttem, de hát mit is várok hisz még csak gyerek vagyok.

- Ma nem kell bemennünk. Neked be kell menned? - bólintottam, hogy nem. Felesleges kérdés volt ő is tudja. Hétvégén a gyakornokok nem járnak be. Olyan ez az egész mintha iskolába járnák, csak itt nem tanítanak olyan tantárgyakat, mint például a matek. Boldog vagyok, hogy nem kell suliba járni, de kissé szomorú is. Szerettem mindig is tanulni. Gondolkoztam azon, hogy levelezőn fojtatom a középiskolát, de ebből szerintem csak szeptemberben lesz valami. - Remek hír. - fojtatta tovább. - Azon gondolkoztam, hogy ma elmehetnénk kettesben valahová.

- Tao jó ötlet tetszik is meg minden, de én ma be szeretnék menni, gyakorolni, mert nagyon béna vagyok. Tegnap is olyan sokszor rontottam, hogy az edző oppa lekiabálta a fejjem, hogy ha nem figyelek oda jobban, vagy ha nem javítok, kirúgat. - hajtottam le a fejjem, de még így is éreztem tekintetét magamon.

- Ha szeretnéd, én segítek. - nem akartam hinni a fülemnek. Nem amiatt, hogy felajánlotta a segítségét, hanem a miatt, ahogy mondta. Olyan kis ártatlan és félénk hangnemet vett elő, ami egyáltalán nem illik hozzá. Nem gondoltam volna, hogy ő ilyen. Nem, ezt nem hiszem el róla. Ez csak egy fajta színjáték lehet csak nem értem mi a célja vele. Nem értem, hogy az ember ennyi idő alatt, hogy szerethet meg egy másik embert. Nekem évekbe telt megszeretnem Chanyt neki pedig csak pár napba? Hallottam már a szerelem első láttásról, de nem hiszem, hogy egy ilyen fiút, mint Taot ez vezérelné. Más dolog van ebben és érzem fájni fog, ha rá jövök mi az.

Eljött velem. Nem lepődtem meg rajta. Elmentem átöltözni és ő is ezt tette majd pár perc múlva a táncteremben találkoztunk. Az egyik széken ültem felhúzva térdeim, amit kezeimmel átöleltem fejem pedig a térdeimre raktam. Oda surrant hozzám. Megcirógatta fejem én pedig ijedten tekintettem szemeibe.

- Megijesztettelek?

- Nem. - felálltam majd elkezdtem bemelegíteni.

- Mit tanultok?

- f(x) Chu.

- Az nem nehéz. Na, gyere, segítek. - bekapcsolta a zenét majd elkezdet táncolni. Figyeltem minden mozdulatát és semmi hibát nem találtam benne. Tökéletes volt egyszerűen tökéletes. Áhítattal néztem minden egyes mozdulatát és nem akartam elhinni, hogy egy ember egy olyan dolgot, amihez neki semmi köze, hogy tudja ennyire tökéletesen magáénak tenni. Mintha mindig is ezt csinálta volna. Mintha ő találta volna ki és most neki lenne az a dolga, hogy mindezt nekem megtanítsa. A zene elhallgatott ő pedig mintha csak játszott volna, ragyogó mosollyal közeledett felém. Csak álltam és bámultam arcát, ami ugyan olyan volt, mint a tánc előtt. Én már ennyi mozgástól kész vagyok ő pedig olyan mintha csak pihent volna. - Gyere! - megfogta a kezem és a terem közepe felé vitt. - Mutasd, meg mit tudsz. - bekapcsolta a zenét, de már az első lépést elrontottam így ő kikapcsolta a magnót majd oda jött hozzám. - Guggolj le. - leguggoltam. Megfogta a lábam. - Nézd így kell. - majd elkezdte mozgatni. - Ad ide a kezed. - oda adtam neki majd azt is elkezdte mozgatni. - A lényeg, hogy a kezed és a lábad egy hanghosszon legyenek. Próbáld meg. - megpróbáltam, de a kezem nem akart a lábammal együtt mozogni. Mögém guggolt újra és megint elkezdet mozgatni. Kissé zavarban voltam és minél hamarabb véget akartam neki vetni. Azt akartam, hogy engedjen el, mert ez így nem jó. Nem szeretem, ha fogdosnak. Elkezdtem fészkelődni, aminek az lett a következménye, hogy elestünk én pedig az ölébe estem. - Látod? Sose bírsz nyugton maradni. - nevetett föl. Fel akartam állni, de visszarántott és gyengéden megpuszilta arcom. Ránéztem ő pedig megfogta álam és gyengéden megcsókolta ajkaim. Arcom vörös lett újból mikor hanyatt feküdt a földön és magára húzott. Lábai közt feküdtem illetve mellkasán miközben ő szenvedélyesen csókolt. Kezével oldalam simogatta én pedig bizsergető érzést éreztem. Sose tapasztaltam ilyet és nem is értettem mi ez. Annyit viszont tudtam, hogy hirtelen egyre többet akartam belőle. Elváltam tőle majd szemeibe néztem, amik ragyogtak a boldogságtól. - Olyan jó veled lenni. - suttogta.

- Tao… - újból megcsókolt. Eltoltam magamtól. - Tao ne! - elengedett majd felálltam és a tükör elé léptem. Hátam mögé jött és átölelt.

- Át jössz hozzám? - suttogta a fülembe.

- Nem Tao. Gyakorolnom kell. Sajnálom. Meg amúgy is nem nagy kedvem van találkozni Chanyval. - igen Chanyeol. Annyira hiányzik, én pedig mégis kerülöm. Menekülök előle, nem akarok a rabja lenni. Nem akarok semmit, aminek köze van hozzá. Boldog akarok lenni boldogtalan világomba.

- Nincs otthon senki. Mind oda vannak valahol. Chanyeol a barátnőjénél van a többiek is, akiknek van szintén valakijük, akiknek pedig nincs, azok mászkálnak és keresik a szerelmet. Na, gyere. - nézett rám kérlelően. De mind hiába. A mondandója közül nekem csak az maradt meg, hogy Chanynak van barátnője. Miért fáj ez ennyire? Hisz tudtam jól, hogy van neki valakije. Tudtam jól hisz ez volt az egyik ok, amiért nemet mondott nekem. A szívem hangos csörrenéssel tört össze majd erőltetet mosollyal fogtam meg Tao kezét. Jöjjön, aminek jönnie kell.

- Rendben elmegyek hozzád. - mondtam neki nem éppen nagy lelkesedéssel.

- Jaj de jó. - megfogta a kezem kivezetett a teremből és átöltöztünk majd kocsijával útnak indultunk felé.