2014. február 28., péntek

9.rész: Egy új végzet








Egy új ember nézett akkor rám. Chanyeol szülei lefagytak, Yoora szigorúan nézett rám. Már nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet volt őt választanom. Mindenki olyan rideg lett pár percre. Tao mosolygott. Szemei csillogtak, ajka pedig mosolyra húzódott. Magához ölelt szorosan. Eleinte nem tudtam mit tegyek, de a végén én is viszonoztam. Boldognak kéne lennem, pillangókat kéne éreznem a gyomromba, de ezek a várt érzések elmaradtak. Most már tuti, hogy rosszul döntöttem.
- Köszönöm. - suttogta a fülembe. - Vigyázni fogok rád. Nem foglak elengedni. Boldog leszel mellettem, mert mindent meg fogok adni, amire csak vágysz. - Chanyra vágyom. Ő rá tudok most is csak gondolni. Hogy lehetem ekkora idióta, hogy igent mondtam neki? El kellett volna futnom. Menekülnöm kellett volna az érzéseim elől nem pedig kiszolgáltatni neki magam. El kellett volna rejtőzködnöm, öreg vén napjaimig aztán kellett volna rejtekhelyemről elő bújnom. - Valami baj van? - kérdezte tőlem jóságosan.
- Nem nincs semmi. - hazudtam.
- Akkor? Olyan mintha boldogtalan lennél. Fáradt vagy? Vagy valami baj van?
- Nem, nem nincs semmi. - lehajtottam a fejjem. Ha tudnád, mi bajom van. Nem akarom, hogy szomorú legyen miattam. Nem akarom most már nem. Elhamarkodottan döntöttem, de hát mit is várok hisz még csak gyerek vagyok.
- Ma nem kell bemennünk. Neked be kell menned? - bólintottam, hogy nem. Felesleges kérdés volt ő is tudja. Hétvégén a gyakornokok nem járnak be. Olyan ez az egész mintha iskolába járnák, csak itt nem tanítanak olyan tantárgyakat, mint például a matek. Boldog vagyok, hogy nem kell suliba járni, de kissé szomorú is. Szerettem mindig is tanulni. Gondolkoztam azon, hogy levelezőn fojtatom a középiskolát, de ebből szerintem csak szeptemberben lesz valami. - Remek hír. - fojtatta tovább. - Azon gondolkoztam, hogy ma elmehetnénk kettesben valahová.
- Tao jó ötlet tetszik is meg minden, de én ma be szeretnék menni, gyakorolni, mert nagyon béna vagyok. Tegnap is olyan sokszor rontottam, hogy az edző oppa lekiabálta a fejjem, hogy ha nem figyelek oda jobban, vagy ha nem javítok, kirúgat. - hajtottam le a fejjem, de még így is éreztem tekintetét magamon.
- Ha szeretnéd, én segítek. - nem akartam hinni a fülemnek. Nem amiatt, hogy felajánlotta a segítségét, hanem a miatt, ahogy mondta. Olyan kis ártatlan és félénk hangnemet vett elő, ami egyáltalán nem illik hozzá. Nem gondoltam volna, hogy ő ilyen. Nem, ezt nem hiszem el róla. Ez csak egy fajta színjáték lehet csak nem értem mi a célja vele. Nem értem, hogy az ember ennyi idő alatt, hogy szerethet meg egy másik embert. Nekem évekbe telt megszeretnem Chanyt neki pedig csak pár napba? Hallottam már a szerelem első láttásról, de nem hiszem, hogy egy ilyen fiút, mint Taot ez vezérelné. Más dolog van ebben és érzem fájni fog, ha rá jövök mi az.

Eljött velem. Nem lepődtem meg rajta. Elmentem átöltözni és ő is ezt tette majd pár perc múlva a táncteremben találkoztunk. Az egyik széken ültem felhúzva térdeim, amit kezeimmel átöleltem fejem pedig a térdeimre raktam. Oda surrant hozzám. Megcirógatta fejem én pedig ijedten tekintettem szemeibe.
- Megijesztettelek?
- Nem. - felálltam majd elkezdtem bemelegíteni.
- Mit tanultok?
- f(x) Chu.
- Az nem nehéz. Na, gyere, segítek. - bekapcsolta a zenét majd elkezdet táncolni. Figyeltem minden mozdulatát és semmi hibát nem találtam benne. Tökéletes volt egyszerűen tökéletes. Áhítattal néztem minden egyes mozdulatát és nem akartam elhinni, hogy egy ember egy olyan dolgot, amihez neki semmi köze, hogy tudja ennyire tökéletesen magáénak tenni. Mintha mindig is ezt csinálta volna. Mintha ő találta volna ki és most neki lenne az a dolga, hogy mindezt nekem megtanítsa. A zene elhallgatott ő pedig mintha csak játszott volna, ragyogó mosollyal közeledett felém. Csak álltam és bámultam arcát, ami ugyan olyan volt, mint a tánc előtt. Én már ennyi mozgástól kész vagyok ő pedig olyan mintha csak pihent volna. - Gyere! - megfogta a kezem és a terem közepe felé vitt. - Mutasd, meg mit tudsz. - bekapcsolta a zenét, de már az első lépést elrontottam így ő kikapcsolta a magnót majd oda jött hozzám. - Guggolj le. - leguggoltam. Megfogta a lábam. - Nézd így kell. - majd elkezdte mozgatni. - Ad ide a kezed. - oda adtam neki majd azt is elkezdte mozgatni. - A lényeg, hogy a kezed és a lábad egy hanghosszon legyenek. Próbáld meg. - megpróbáltam, de a kezem nem akart a lábammal együtt mozogni. Mögém guggolt újra és megint elkezdet mozgatni. Kissé zavarban voltam és minél hamarabb véget akartam neki vetni. Azt akartam, hogy engedjen el, mert ez így nem jó. Nem szeretem, ha fogdosnak. Elkezdtem fészkelődni, aminek az lett a következménye, hogy elestünk én pedig az ölébe estem. - Látod? Sose bírsz nyugton maradni. - nevetett föl. Fel akartam állni, de visszarántott és gyengéden megpuszilta arcom. Ránéztem ő pedig megfogta álam és gyengéden megcsókolta ajkaim. Arcom vörös lett újból mikor hanyatt feküdt a földön és magára húzott. Lábai közt feküdtem illetve mellkasán miközben ő szenvedélyesen csókolt. Kezével oldalam simogatta én pedig bizsergető érzést éreztem. Sose tapasztaltam ilyet és nem is értettem mi ez. Annyit viszont tudtam, hogy hirtelen egyre többet akartam belőle. Elváltam tőle majd szemeibe néztem, amik ragyogtak a boldogságtól. - Olyan jó veled lenni. - suttogta.
- Tao… - újból megcsókolt. Eltoltam magamtól. - Tao ne! - elengedett majd felálltam és a tükör elé léptem. Hátam mögé jött és átölelt.
- Át jössz hozzám? - suttogta a fülembe.
- Nem Tao. Gyakorolnom kell. Sajnálom. Meg amúgy is nem nagy kedvem van találkozni Chanyval. - igen Chanyeol. Annyira hiányzik, én pedig mégis kerülöm. Menekülök előle, nem akarok a rabja lenni. Nem akarok semmit, aminek köze van hozzá. Boldog akarok lenni boldogtalan világomba.
- Nincs otthon senki. Mind oda vannak valahol. Chanyeol a barátnőjénél van a többiek is, akiknek van szintén valakijük, akiknek pedig nincs, azok mászkálnak és keresik a szerelmet. Na, gyere. - nézett rám kérlelően. De mind hiába. A mondandója közül nekem csak az maradt meg, hogy Chanynak van barátnője. Miért fáj ez ennyire? Hisz tudtam jól, hogy van neki valakije. Tudtam jól hisz ez volt az egyik ok, amiért nemet mondott nekem. A szívem hangos csörrenéssel tört össze majd erőltetet mosollyal fogtam meg Tao kezét. Jöjjön, aminek jönnie kell.
- Rendben elmegyek hozzád. - mondtam neki nem éppen nagy lelkesedéssel.
- Jaj de jó. - megfogta a kezem kivezetett a teremből és átöltöztünk majd kocsijával útnak indultunk felé.


2014. február 14., péntek

8. rész: Azt hiszem…









 Tao egyre szenvedélyesebben csókolt. Alig tudtam neki ellen állni, de azt tudtam nem akarom őt elsőnek. Szép lassan eltoltam magamtól. Kérdően nézett rám.
- Sajnálom Tao, de én erre még nem állok készen.
- Semmi baj. - átölelt és szorosan ölelt magához. Fejem búbját megpuszilta majd állát a fejemre tette. - Semmi baj. - mondta még egyszer. - Bocsánat nem kellett volna így. - megfogta a kezem majd leültetett az ágyra. - Yumi én az óta kedvelek mióta megláttalak. Megfogtál és egyszerűen az óta csak is rád vágyok. Annyira édes és szép vagy. Tudom, mind ez hülyén hangzik és értetlenül, de így érzek és ez nem fog sose elmúlni. Azt hiszem. Kérlek, legyél a barátnőm.
- Tao… - sóhajtottam a nevét. Ő a kezemet fogta gyengéden én pedig csak ültem és tépelődtem. - Aranyos fiú vagy. - szemébe néztem ő pedig kíváncsian várta a válaszom. Elkezdte simogatni az arcom majd megpuszilta a nyakam.
- Akkor legyél az enyém. - suttogta a fülembe. Magához ölelt én pedig szégyellősen ültem karjaiba. Nem tudtam mit tegyek. Soha se történt még velem ilyen és azt se tudtam, hogy ,hogy kezeljem ezt az a helyzetet. Senki se mondott nekem még ilyeneket. Senki se dicsért és senki se simogatta még így az arcom. Chanyval ez más volt. Ő tőle nem éreztem ennyi kedvességet. Ő más volt. Ő talán tényleg csak a testvérem marad, de akkor is érzek iránta valamit és nem akarok, addig lemondani róla ameddig nem tudom pontosan, hogy ezzel az érzéssel meddig juttok el. Kísérletezni akarok és meg akarom tudni meddig, bírom, mennyire vagyok erős. Tao keze idő közben vándorútra tértek és oldalam simította végig miközben bele csókolt a nyakamba. Jól eset. Hazudnék, ha azt mondanám nem vett le a lábamról. - Annyira szép vagy. - suttogta.
- Tao… Kérlek ne mondj nekem ilyeneket.
- Miért ne?
- Mert nem igaz. - megcsókolt újra. Alsó ajkamat megharapta gyengéden jelezvén, hogy engedjem be. Megadtam neki és nyelvével, az én nyelvemmel játszott. Egyre szenvedélyesebbé vált a csókunk. Ő gyengéden hanyatt döntött az ágyon majd rám tornyosulva csókolt tovább. Kezeivel bejárta testem majd puha ajkaival is fel akarta térképezni testem minden egyes érzékeny szegletét. Egyre kéjesebb, és hangosabb nyögések hagyták el a szám miközben ő próbálta testem feltérképezni. Jól eset az érintése és az, hogy valaki végre megpróbál szeretni nem pedig csak játszani, akar naiv, gyerekes természetemmel. - Taozi… - nyögtem nevét. - Ezt ne most kérlek. - abba hagyta. Lefeküdt mellém egy nagy mosoly kíséretében majd átölelt és mellém fészkelte magát. Behunyta szemét.
- Legyél az enyém, mert meghalok. - nem értem. Alig ismer. Akkor mégis miért mond nekem ilyeneket. Egyre bonyolultabb mellettem minden. Újra szeretnék az az ártatlan kislány lenni aki Chany édes csókjára vágyott semmi másra. A karjaiba szeretnék újra futni mikor az ég mennydörögve játssza el idejét a Holdat eltakarva, miközben szolgájával, a széllel a gyenge fák ágait hajlongatja. Emlékszem arra az estére. A szél visítva terrorizálta a fákat, a nehéz eső cseppek pedig az a redőnyt kopogtatták bebocsátásban reménykedve. Féltem. Macimat magamhoz öleltem szorosan, szemeim összeszorítottam és reménykedtem, hogy nem sokára vége lesz, és újra tudok aludni. Nem így lett. Az ég hirtelen dörrent egyet mintha a világ minden fájdalmát bele tette volna ebbe az egy eget verő dörgésbe. Sikítottam egyet, feltéptem szobám ajtaját és Chanyeol szobája felé rohantam, macimmal a kezembe. Berontottam a szobájába és bebújtam mellé a takaró alá.
- Hmmm…. Yu-yumi te vagy az??? - dünnyögte.
- Félek Chany.
- Felesleges. Ez csak egy vihar. Neki az a dolga, hogy essen és dörögjön. Nem tud bántani. - magához szorított. - Nem hittem volna, hogy ilyen kis ijedős vagy ennyi évesen. Na és ez a maci? 13 és fél vagy. - nevetett fel halkan.
- Nem szeretem a viharokat. Félek a hangoktól, amik kintről jönnek. Félek, hogy elviszi a szél a tetőt és a gonosz emberek bejutnak.
- Nem kell félned itt, vagyok. - magához vont még jobban. Megsimogatta arcom gyengéden és óvatosan. Majd ajkaimon simított végig, hosszú ujjaival. - Hmmm… - hagyta el a száját. Sötét volt, de ahogy a villám fénye bejutott a szobába láttam, hogy engem nézz. Éreztem, hogy izgul, ahogy én is. Lassan lehajolt majd édes ajkaival megcsókolt. Hirtelen maga alá gyűrt én pedig hagytam, hogy nyelvévvel bejusson a számba és kényeztessen. Pár perc volt ez, de elég volt. A csókot abba hagyta és újra karjaiba vont. Ártatlan csóknak indult és az is maradt. - Én mindig melletted leszek.

Rá néztem a mellettem fekvő Taora. Elmosolyodtam majd karjaiban vetettem ismét magam. Talán ő neki kéne magamat oda adnom nem pedig Chanynak? Talán ő az, akit nekem rendeltek? De mégis valami visszatart. Valami furcsa, kiszámíthatatlan érzés mely el akar magával sodorni a fekete semmiségbe megóvva Taotól. Ő elérhetőnek látszik Chany nem. Ő van, most itt mellettem ő bókol nekem. Ő ölel, ő von karjaiba nem pedig az ki annak idején gyengéd szóval megígérte nekem. Hatalmába kerített volna ennyire, hogy mindig csak rá gondolok, és azt akarom bárhol is vagyok, hogy bárcsak ő lenne itt mellettem? Ez lehetetlen elképzelhetetlen. Nem akarok ezzel a gondolattal együtt élni, de sajnos nincs választásom.
Időközben Tao elaludt. Végig simítottam arcán majd lefejtettem magamról a kezeit és Chany szobájába indultam. Halkan benyitottam majd magam után becsuktam az ajtót és befeküdtem az ágyába. Magamra húztam takaróját, amin még mindig érződött édes illata mi annyira bele véste magát magamba az évek során. Belefúrtam testem az ágyába és arra gondolva, hogy itt van mellettem elaludtam.

Még mindig hiányzik. Még mindig akarom. Újra azt akarom, hogy úgy csókoljon, mint azon az éjszakán vagy olyan édesen, mint a bunkerben annak idején. A kezét magamon akarom érezni és azt is engedném, hogy puha kezeivel végig járja ártatlan, érintetlen testem. Neki mindent megengednék. Egy szavára ugranék és bármit megtennék bármikor.

A reggel kegyetlenül keltett fel. Elvette tőlem álmaim, összetiporta és viseltesen adta vissza azt. Nincs több Chany. Nincs, több álom mi annyira édesen vigyáz arra, hogy a gyermek mivoltom meg maradjon, addig ameddig meg nem talál engem az a fiú, akiért szívem olyan rég óta áhít. Örök gyermek akarok maradni ebben a hittben.

Boldogtalanul közeledtem a lépcső felé, hogy lemenjek az ebédlőbe ahonnan boldog emberek, boldog kacaja hangzott fel. Megkapaszkodtam a korlátba majd kótyagos fejjel indultam le felé. Agyam teli volt gondolatokkal szívem pedig fájdalmas sejtelemmel, ami azt suttogta „Ma minden eldől”. Nem, nem, nem. Ráztam meg fejem. Ma nem kellenek ezek a vészjósló előjelek. Ma csak gondtalanul, gondolatok nélkül szeretnék lenni. Nem akarok foglalkozni semmi mással csak a tánccal.

Tao boldog arcát pillantottam meg a többiek közt mikor az ebédlőbe érkeztem. Felpattant és oda sietett hozzám majd megfogta kezem és az asztalhoz vezetett. Leültetett maga mellé én pedig meg illetődve néztem az elnémult, boldog társaságra. Tao megfogta a kezem az asztal alatt majd lehajtott fejjel mosolygott. A többiek minket néztek én pedig nem értettem, hogy mi zajlik körülöttem.
- Este jól eltűntél. - mondta édesen.
- Sajnálom. Át mentem Chany szobájába aludni, mert nem akartam, hogy félre érthető helyzetbe keveredjünk.
- Semmi baj. - nézett rám megint azzal az édes, mindjárt felfallak mosollyal és tekintettel. - Jól aludtál? Ki tudtad magad piheni?
- Persze. És te? - kérdeztem kissé félénken.
- Igen. Nagyon kényelmes az ágyad.
- Tudom és szeretem is.
- Azt hittem, hogy a karjaidba ébredhetek. - megsimogatta az arcom. - Mi a válaszod a kérdésemre? - értetlenül néztem rá. - Amit este kértem tőled. - nagyot sóhajtottam majd szemeibe néztem.
- Legyen. Leszek a tied.



2014. február 7., péntek

7.rész: A nap mi megváltoztat mindent





Anyenso! ^^ Direkt írok ilyen rövid részeket mert, szerintem így érdekesebb. Remélem tetszeni fog! ^^







A szívem egyre hevesebben dobogott, ahogy megfogta a kezem. Ujjainkat összefonta majd lassan haladva sétáltuk körbe a parkot. Hideg szellő borzoltam a hajam, ahogy a fák koronái közt száguldott keresztül majd útjában állva belénk ütközött. Nem mertem rá nézni, s inkább a cipőm orrát néztem, ahogy egymást felváltva mozognak. Zavarban voltam, ő pedig magabiztosan sétált mellettem. Kéne valami okosat mondani, de semmi nem jutott az eszembe. Olyan volt ez az egész, mint egy szappanopera melynek főhősnője egy naiv kislány és semmit sem tud kezdeni azzal, ami az ölébe hullott.  Néma csend. Egy árva szó se. Minden más lett körülöttem. Mintha már nem az a kislány lennék, aki minden délután Chany nyakában sírt. Hisz elmertem jönni Taoval. Egy egész estét töltöttem vele és nem féltem hozzá szólni. De most mégis valahogy máshogy érzem magam a közelében. Mintha tartanék tőle így, hogy kettesben vagyunk és senki nincs körülöttünk.
- Tetszett a film? - kérdezte rekedtes hangon.
- Igen tetszett. - sütöttem le a szemem majd elkezdtem a fák sötét lombját fürkészni. Nem akartam elhinni, hogy csak ennyit tudtam magamból kinyögni, hisz az egész filmet végig beszélgettük. Nem tudom, mi van velem, de nagyon gyorsan össze kell magam szedni. Talán a közelsége az, ami ennyire összezavar.
- Ez remek remélem máskor is eljössz velem. Nagyon jól szórakoztam. Jó társaság vagy. - mosolygott le rám én pedig csak szerényen néztem fel gyönyörű íriszeibe melyek csillogtak a boldogságtól. A szemei annyira gyönyörűek, az arca tökéletes a szája pedig… A szívem egyre hevesebben dobogott, ahogy elkezdtem feltérképezni arca minden egyes vonását. Kedvem lett volna végig simítani hibátlan arcán majd megpuszilni gyengéden ajkait. Megráztam a fejjem. Mégis mire gondolok én? Nekem Chany kell senki más. Ő érte jöttem ide és nélküle nem fogok elmenni. Vele akarok lenni senki mással. Ő mellette még az ilyen emberek is eltörpülnek számomra, mint Tao. Chany a kezdet és a vég. Számomra nála szebbet nem tartogat a világ és tudom, érzem, hogy ő is szeret, engem a szíve mélyén csak még nem tud róla. Tao egyre jobban közeledett hozzám és puha ajkait megéreztem arcomon. Egy tincset a fülem mögé rakott majd beharapta alsó ajkát és úgy fürkészte tekintettem. Nem mertem rá nézni és éreztem, ahogy arcom egyre vörösebbé válik érintése hatására. A szívem megint a torkomba dobogott én pedig a kezemet babráltam zavartan. Újai útnak indultak és álam alatt tértek nyugovóra. Gyengéden megfogta azt majd maga felé fordította fel emelve a fejjem, hogy bele nézhessen a szemembe. - Annyira gyönyörű vagy. - suttogta és éreztem, ahogy hangjától elszédülök. Ebben a pillanatban nem akartam már mást csak azt az édes ajkait az enyéimen érezni. Mosolygott egyet mintha tudná, mire gondolok. Lassan közeledett felém és pár másodpercen belül kérésem beteljesült. Rabságba ejtette ajkaival ajkaim és nem bántam. Nem értem magam. Az előbb még Chanyeolt akartam magam mellett most pedig itt csókolózom Taoval akit mellesleg alig ismerek. Megbolondultam most már tudom. Lassan elvállt ajkai az enyémtől. Kezébe fogta arcom majd megpuszilta a homlokom. - Gyere, haza viszlek. Biztos fáradt vagy már.
- Igen az vagyok. - bólintottam. Ujjainkat összekulcsolta és elindultunk a kocsija felé. Az úton némák voltunk. Tépelődtem érzéseimmel és fogalmam sem volt, hogy most mi van körülöttem. Azt se tudtam mit kezdjek ezzel a helyzettel. Teljesen össze voltam zavarodva, mint mikor kicsi voltam és nem akartam megérteni, hogy miért nem láthatom a szüleimet. Most is ilyen érzések kerítettek hatalmukba. Nem akartam fel fogni, hogy Tao mit akarhat tőlem és nem akartam érzéseim rabja lenni, mert tudom, mennyire vagyok döntésképtelen.  Pirossá vált a lámpa mikor az útkereszteződéshez értünk. Kezét levette a sebváltóról és a térdemre rakta. Ő kedvesen mosolygott rám én pedig zavarban voltam szokás szerint. Felém hajolt majd megint megcsókolt. Mézédes ajkai mintha az enyémre termettek volna úgy játszadozott a számmal. Elvállt tőlem, alsó ajkát beharapta és így fürkészte megint arcom.
- Beszélnünk kell majd Yumi. - mondta csendesen majd visszafordult és újra elindultunk hazafelé. Annyira izgatott voltam és annyira vágytam az érintésére. Hirtelen megváltozott a nézettem és valamiért kezdtem elfelejteni Chanyeolt. Tao ezzel a pár órával elérte azt, amit más ember talán sose ért volna el. Az ablakból bambultam kifelé és a kihalt utcát néztem hátha találok még oda kint valakit. Senki sem volt. Mindenki otthon volt már és aludt a pihe puha ágyikójában. Csak mi szeltük az utat miközben mindkettőnk fejje tele volt számtalan, fájó gondolattal. Az nem lehet, hogy ilyen hamar jött el az, az idő amikor Chanynak végleg, örökre búcsút kell mondanom. Nem ez túl korai. Ez lehetetlen. Ebben valami más van. Vagy tényleg ez az igazság? Tényleg ez lenne az én sorsom? Nem akarok lemondani róla. Ilyen könnyen nem adhatom fel. De akkor is Tao elérhetőbbnek látszik. Ő itt van mellettem és azt sugározza felém, hogy tudna szeretni még akkor is, amikor már mindenki más nem. Megérkeztünk hozzám ő pedig leparkolt a kocsival a ház előtt.
- Bejössz? - kérdeztem szégyellősen.
- Be. - mosolygott szokása szerint, de már látszódott rajta, hogy ideges. Kiszállt a kocsiból, oda jött az ajtómhoz és kinyitotta nekem. Kiszálltam belőle, megköszöntem és indultunk be felé a házba. Chany szülei már aludtak így csöndbe felsomfordáltunk a szobámba. Tudom ez tiszteletlenség, mert így nem viselkedhettek velük még akkor, sem ha nem a szüleim, de itt nagyobb biztonságban érzem magam, mint egy hotelben kettesben vele. Alig, hogy beléptünk az ajtómon és becsuktam azt magunk mögött elkapott és a szája az én számat falta éhesen…





 

2014. február 2., vasárnap

6.rész: Tao










A szívem egyre gyorsabban dobogott. Arcom lángokba égett, testem pedig remegett érintésért. Nem érintett meg. Kedvtelenül lépdelt hozzám miközben a padló lábai alatt keservesen sírt. Nem méltatott tekintetével inkább előre nézett bambán. Egy perc alatt elrontott mindent. A jó kedv mi reggel körbe vett készülődés közben pár másodperc alatt teljesen szertefoszlott, eltűnt, ellopták azok a sötét, szomorú gondolatok mik most a fejembe járnak. Már nem olyan, mint régen volt. Már nincs benne semmi ártatlanság csak komor jéghideg szív van, már testében mellyel másokat tesz tönkre. Nem szeret már s talán eddig se szeretet csak játszott naiv érzelmeimmel én, pedig mint kóbor kiskutya ki azt hiszi gazdira talált be dőltem neki. Oda ért hozzám majd leguggolt elém.
- Tudom, mire készülsz Yumi. - suttogta. - Kérlek, hagyj fel mindennel. Könyörgöm neked. Ez nem a te világod.
- Chany nem vagyok már gyerek. Ha melletted akarok lenni, akkor melletted leszek. Amúgy is híres szeretnék lenni. - felálltam és elkezdtem bemelegíteni a próbához. Megragadta a karom és maga felé fordított.
- Ha valami bajod fog esni anyuék nagyon szomorúak fognak lenni. Ezt nem akarod ugye?
- Chany hagyj már békén. Hadd tegyem azt, amit akarok.
- Miért vagy ilyen makacs? Nem lehetsz ennyire szerelmes belém. Ennyire nem. Túlzásba viszed. - lehajtottam a fejem. Tudom jól, hogy igaza van. Túlzásba viszem. De hát szeretem, és nem arról szól a szerelem, hogy akit szeretsz azért bármit megteszel? Feláldoztam mindent csak azért, hogy vele legyek és, hogy nap, mint nap lássam, kerüljön ez bármibe. Inkább szenvedek, minthogy ne lássam. Inkább tönkre teszem az egész életem csak hadd lássam mosolyogni. Nem akarok többet nélküle lenni. Nem akarom elfelejteni, hogy milyen a hangja az illata. Nem bírnám ki nélküle az életem hátralévő éveit. Kell ő nekem.
- Chany sajnálom. - mondtam szomorúan. - Az érzéseim nem fognak megváltozni. Nem tehetek róla. Fontos ember vagy az életembe. Nagyon is. Ha te nem lennél, akkor én velem mi lenne? Nem akarom azt, hogy te itt legyél egyedül én pedig otthon. Aggódtam érted és nagyon hiányoztál. Ha te nem is szeretsz, engem kérlek, szépen enged meg, hogy legalább én szeresselek téged úgy, ahogy én, akarlak. Te tettél ilyenné nem emlékszel? Mikor kicsik voltunk azt mondtad, hogy bármerre mész menjek utánad, mert nem akarsz elengedni. Nem akarod, hogy bármi bajom legyen. A közeledbe akarsz tudni, hogy vigyázhass rám. Itt vagyok Chany most pedig képes lennél elzavarni? Szeretlek téged és ezért most én, kérlek meg arra, hogy enged meg nekem ezt a kis örömöt, hogy láthatlak. - nem szólt semmit. Nem hatotta meg a beszédem. Megfordult szótlanul még egy kést bele szúrva szívembe. Megalázott ezzel a tettével. Lépteit megsürgette majd becsapta maga mögött az ajtót úgy, hogy az egész terem zengett. Összeestem és keservesen kezdtem el zokogni. Könnyeim záporként hullottak kezeimre én pedig nem törődve azzal, hogy esetleg valaki megláthat kiadtam minden bánatom.

Pár nap telt el azóta, hogy Chanyeolal viharosan váltunk el. A napjaim egyhangúak és szürkék. Az életre képtelen vagyok, de hát ez nem is csoda hisz Chany egy eléggé mély sebet hagyott szívembe. Öregnek érzem magam. Az is vagyok. Úgy nézzek ki, úgy kellek fel és úgy mozgok. Elmegyek gyakorolni majd haza, megyek és egyenesen az ágyamba vettem magam és addig sírok, míg el nem alszok. Az asszonyság nem érti viselkedésem és nem érti, miért nem akarok Chanyról beszélni. Yoora sejti. Yoora mint midig a vesztem akarja, mert félti a helyét a családban. Tőlem nem kéne. Nem akarok így élni tovább.

Bánatosan szeltem az SM folyosóit léptem pedig visszhangoztak a padlón. Olyan voltam, mint egy gaz bűnöző ki bánja bűnét, de senki nem hiszi el neki. Már megbántam, hogy belé szerettem. Azt hittem ez a szerelem áldás lesz, de átok lett. Ellenem fordult az álmom, hogy én és Chany szeretni fogjuk egymást.





Bele temetkezve gondolataimba mentem végig a folyosón nem nézve magam elé. Hirtelen bele ütköztem valakibe és kicsin múlott, hogy nem buktam fel. Tao megragadta a kezem és megfogott.
- Kö-kö-köszönöm. - mondtam dadogva ő pedig csak egy mosollyal válaszolt.
- Nagyon el vagy bambulva biztos sok dolgod van vagy… szerelmi bánatod van. Na, melyik a kettő közül? - nézett rám édes mosollyal én pedig nem tudtam mit válaszoljak rá. Nem ő lesz az a személy, akinek elmondom a titkaim. Megsimogatta a kezem és meggyőzően mosolygott rám. Szemeit kezdtem el fürkészni, amiben valami furcsa fény csillogott.
- Nincs semmi szerelem. - mondtam kissé durván. Kivettem a kezem a kezéből majd elindultam a terem felé. De ő jött utánam.
- Na, az akkor remek. - kérdően néztem rá. - Így legalább el tudsz velem jönni, randizni.
- Csak is. Figyu sajnálom, de nagyon sok a dolgom.
- Na, pont ezért kell öt perc pihenő. Este érted megyek nyolcra. - meg se várta a válaszom, hanem elviharzott. Csak pislogni tudtam és alig akartam elhinni, hogy elhívott engem anélkül, hogy meg hallgatta volna, mit felelek rá. Arcom lángokban éget és megmozdulni se tudtam. Ott helyben el tudtam volna süllyedni a föld alá. Vettem egy nagy levegőt, megrántottam a vállam. Mi bajom lehetne belőle? Gondolom, csak egy filmet nézzünk meg és ennyi ez pedig elég lesz ahhoz, hogy eltereljem a gondolataim Chany felől. Összeszedtem magam majd indultam próbálni.

Elérkezett a nyolc óra én pedig felöltözve ültem a szobámba. Izgatott voltam és fogalmam sem volt, hogy miért. Tao nem akar tőlem semmit csak barátkozni. Meséltem magamnak és titkon reménykedtem is benne. Az asszonyság bejött hozzám mosolyogva majd körbe nézett már megint, hogy mennyire vagyok csinos és, hogy kell e rajtam valamit igazítani.
- Ez lesz az első randid. - mondta izgatottan majd elkezdett szipogni.
- A-a-asszonyom??? - kérdeztem kíváncsian.
- Olyan hamar felnőttök. - sírt majd átölelt. Nem volt ebben a jelenetben számomra semmi megható inkább olyan volt, mint egy elrontott komédia. Csak álltam ott miközben ő ölelgetett és a fülembe szipogott. Csodáért imádkoztam és reménykedtem, hogy Tao minél hamarabb ide ér. Elvált tőlem majd megtörölte a szemét. - Ne is törődj, velem én csak egy vénasszony vagyok. - mosolygott. - Remélem az esküvőtöket megélem még.
- Hogy mi??? - majdnem megfulladtam. - Nem, nem Tao meg én csak barátok vagyunk. - megint elkezdett bőgni. - De hát még túl fiatal vagyok hozzá.
- Tudom, de sajnos olyan gyorsan felnőttök és olyan későn érik, be a feje lágyatok én pedig már olyan öreg vagyok. - mondta bőgve. Istenem segíts meg. Átöleltem ő pedig megnyugodott.
- Ez csak egy össze jövetel. Megígérem az asszonyságnak, hogy hamar találok valakit. - csillogó szemekkel nézett rám majd megfogta a kezem és levezetett a nappaliba. Csinált rólam pár képet majd mikor megérkezett Tao róla is. Égő volt…